boszmano (HU1)
- Bejelentkezési név:
- boszmano (HU1)
- Látogatások
- 55
- Szerepek
- Csatlakozott
- Utolsó látogatás
- pontok
- 261
- Plecsnik
- 7
- Bejegyzések
- 112
Reakciók
Hozzászólások
-
Vége a szüretnek Lombját hullajtja már a vén október. A jó gazda mára, mind leszüretelt. Szorgosak voltak lányok és legények Minden tőkénél új áldást regéltek. Tele is lett a hegyen minden pince, Jajgat a puttonyos,-fáj a gerince. Folyik a présből Oportó és Szlonka, Asztalon kolbász, szalonna és sonka. Hordja a gazda…
-
Ezer színű őszöm A nyár múlik, lassan őszbe vált az idő. Lépteim alatt lehulló avar zizzen. Lustán vetkőzi rőt ruháját az erdő A napsugár is mélán, piszmogva rebben. S a lombok között az ősz cikázva suhan. Zajlik a földeken a végső simítás. Tölti a pincékbe szőlőtő a borát. Az ősz, nekem az élet, s nem a hanyatlás. A…
-
Könnytelen a mosoly... Könnytelen a mosoly és néma. Már a végtelenbe repülök, éjbe fordulva rózsa létem szirmait hullajtja, szédülök. Percekben élem az életem. Fáznak az üres bírálatok, kőbe rótt látlelet a jelen, por a szél útjában, ez vagyok.
-
A hiány csendje Óvatosan, kibontom a csendet. Keserűn borítja be a lelket. Lélegzik egy nagyot, fájón sóhajt, S a belefont félelem, betakart.
-
Bíbor nász Lehajtom fejem fűpárnámra. Uszályos felhők közt szél rohan, Lopva hajamba belekócol, Tekintetem vonzza titokban. Felettem fűzet lenget a szél. Lombruhája, mint könnyed csipke Megtöri a Nap sugarait, S arcod rajzolja rá az égre. Lelkem zsongítja a pillanat. Mosolyomban csókod nyoma ég, Becézem halk szóval a…
-
Mai dalom el kell, hogy mondjam még van rá alkalom, hogy több vagy, mint egy félre rúgott kő az aszfalton mint eső nélkül kiszáradt kút a sivatag közepén, hogy több vagy, mint a jéghegy csúcsa az északi féltekén és nem tudod, hogy veled töltöttem meg a szívemet és neked adom a széttépett énemet és nem tudod, hogy egyszer…
-
Megszülettem.... Megszülettem, hogy legyek ajándékként, szeretetnek, mély sebekre szakajtónak keservekre, könnyfogónak nekik, neki, és neked. Megszülettem, hogy legyek indák között, iránytűnek, éjszakákon fényfogónak létrafokon, ácsorgónak nekik, neki és neked. Megszülettem, hogy legyek templomodba, vesta szűznek, alázatos…
-
Anya fürtjei... Anya fürtjei megőszültek. De nevető szeme a régi, A Napot s Holdat felidézi, Szemében, áldottak a fények. Anya fürtjei megőszültek. De kacagása még parttalan, S illata mint méz a teámban, Szemében, tüzek tündökölnek. Anya fürtjei megőszültek. De mellette még gyermek vagyok, Ölelhetem hozzá bújhatok,…
-
Töprengés Kínlódik elmémben ezernyi érzés. Érthetetlen dac, szeretés, vágy, féltés. Utam hova vezet, nekem sem kérdés. Miért kell mégis a megmérettetés? Most nem is vágyom másra, csak a csöndre. Kiviszem hát dühöm a természetbe, Talán ott, egy vén fa tövébe ülve Rábízhatom terhem az enyészetre. Egy öreg tölgyhöz vezetett a…
-
Kusza álmok Az éj, suttogva hívogat. Ölel s ígér szép álmokat. Kósza árnykép itt kóvályog Lopva, elmémbe szivárog. Hangtalanul, új kép rebben. Méz illatú virág lebben. Szétgurult gyöngyöm halovány, Citerán hangol a magány. Hangod, megpihen mellettem. Remegés zihál felettem. Kincsét őrizné az elme, Édes álmot még festene.…
-
Egy mondat -száz gondolat Repedezett orcámra sugarat szántott az élet s a napok üzekedése szememben sikolt, mégis vágyom álmodni rólad ha meg is feszít bénult akarat, mert dalom lettél és örült trillám, szívembe égett örök szivárvány!
-
Létem vagy a végtelenbe A te hangodon suttognak a fák, a semmi közepén. Ott várlak minden éjjel és álmodom az idő peremén. Egy pillanatra, szívemre helyezed dobogó szíved. A holdat megérintő hajnallal szállok tova veled.
-
Szeretem.... Szeretem az őszi selyemlepedőket! Az érő gyümölcsök ízletes zamatát, Csiklandozását a simogató szélnek A hajnali fázós, paplan alá bújást. Apró lepkék rezdülése szívem. Sóhajt, sikolt és sodor a végtelen A hallgatag hajnal, szelíd magányra lel Mikor titkok tüzétől csillog a szem. Szeretem a nyártól búcsúzó…
-
Kusza álmok Az éj, suttogva hívogat. Ölel s ígér szép álmokat. Kósza árnykép itt kóvályog Lopva, elmémbe szivárog. Hangtalanul, új kép rebben. Méz illatú virág lebben. Szétgurult gyöngyöm halovány, Citerán hangol a magány. Hangod, megpihen mellettem. Remegés zihál felettem. Kincsét őrizné az elme, Édes álmot még festene.…
-
-
musztáng ménesed vezéreként vágtattál mindig is a magad ura voltál csodáltalak és vonzottad szívem akartalak, légy az én deresem láttam ahogy rajtad lovagolok csodálkozó szemekbe kacagok ámuljatok csak -kinek sikerült a legszebb musztáng, mi nekem került vadló voltál de én befogtalak szelíd szavakkal feloldottalak bár még…
-
-
fázom Fázom! Most úgy pihennék mellkasodon, hogy szíved melege átjárjon! Ázott ruhám ölelő karodra cserélném. Benned megpihenni-ezt szeretném. Annyira fázom.
-
Leszek neked Föld leszek,ha azt érinti lábad Étkedben fűszer,hogy érezz Levegő,hogy tőlem létezz Szikra szívedben mi szítja vágyad. Leszek távolság,mit legyőzni vágysz Lélekként zárva szívedbe Maradni az életedbe Hiány leszek,kit újra vissza vársz.
-
Rád gondolok Fejem párnámra hajtva, csillagok párája észrevétlen költözik szemem sarkába. Rád gondolok éppen. S mert aludni nem tudok mint magzat anyja méhében,mosolyogva hajtom fejem térdemre. Rád gondolok éppen. Pillangók szelíd rebbenését érzem gyomrom tájékán,mert szívembe léptél és lelkemig értél. Rád gondolok éppen.…