Főoldal Hungarian Archívum Közösség (a)

Érdekelnének verseim? :)

13»

Hozzászólások

  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Bíbor nász

    Lehajtom fejem fűpárnámra.
    Uszályos felhők közt szél rohan,
    Lopva hajamba belekócol,
    Tekintetem vonzza titokban.

    Felettem fűzet lenget a szél.
    Lombruhája, mint könnyed csipke
    Megtöri a Nap sugarait,
    S arcod rajzolja rá az égre.

    Lelkem zsongítja a pillanat.
    Mosolyomban csókod nyoma ég,
    Becézem halk szóval a neved,
    S tudom, nem szerettem soha még.

    Bár lenne a sorson hatalmam!
    Kitölteném tested és lelked
    Játékos színörvényeimmel,
    Míg csókom ízének nem enged.

    Ismeretlen hídon lépkedek.
    Idegen a folyó alattam,
    Maradsz hiány és a szerelem,
    A nász, mely érkezik bíborban.


  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    szia boszmano
    rég jártál erre. köszönjük a szép verset :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    A hiány csendje

    Óvatosan, kibontom a csendet.
    Keserűn borítja be a lelket.
    Lélegzik egy nagyot, fájón sóhajt,
    S a belefont félelem, betakart.
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Könnytelen a mosoly...

    Könnytelen a mosoly és néma.
    Már a végtelenbe repülök,
    éjbe fordulva rózsa létem
    szirmait hullajtja, szédülök.

    Percekben élem az életem.
    Fáznak az üres bírálatok,
    kőbe rótt látlelet a jelen,
    por a szél útjában, ez vagyok.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Ezer színű őszöm

    A nyár múlik, lassan őszbe vált az idő.
    Lépteim alatt lehulló avar zizzen.
    Lustán vetkőzi rőt ruháját az erdő
    A napsugár is mélán, piszmogva rebben.
    S a lombok között az ősz cikázva suhan.

    Zajlik a földeken a végső simítás.
    Tölti a pincékbe szőlőtő a borát.
    Az ősz, nekem az élet, s nem a hanyatlás.
    A természet bőséggel adja áldását,
    S a lombok között az ősz cikázva suhan.

    A köd már itt-ott súlytalanul tántorog.
    Az alkonyat, bele ütközik szüntelen.
    Csillagok köszönnek, a Hold is mosolyog,
    Míg álomba szenderít óvón, csendesen.
    S a lombok között az ősz cikázva suhan.

    Amit látok, egyike az utolsóknak
    Ez én csodálatos, ezer színű őszöm.
    S tudom, az évszakok soha meg nem halnak
    Csak átosonnak a téli hómezőkön.
    S a lombok között az ősz cikázva suhan.

  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Vége a szüretnek

    Lombját hullajtja már a vén október.
    A jó gazda mára, mind leszüretelt.
    Szorgosak voltak lányok és legények
    Minden tőkénél új áldást regéltek.

    Tele is lett a hegyen minden pince,
    Jajgat a puttonyos,-fáj a gerince.
    Folyik a présből Oportó és Szlonka,
    Asztalon kolbász, szalonna és sonka.

    Hordja a gazda szorgosan a csuprot,
    Nincs mese, meg kell kóstolni a mustot!
    De mára végeztünk, kész a koszorú,
    Ne legyen ma senki itt, ki szomorú!

    Elég a szóból fogyjon hát az ő bor!
    Kell a hely az újnak, áldás az Úrnak.
    A jó vörös bort, ne vegyítse szóda!
    Kezdődik a mulatság! -Szóljon a nóta!

  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    szia
    megint klasszak, mint mindig :)
    ment a like
Sign In to comment.