Főoldal Hungarian Archívum Közösség (a)

Érdekelnének verseim? :)

2

Hozzászólások

  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Álom és valóság

    Hóesésben mezítlen állok
    Körbenézek, senkit sem látok.
    Indulok, lépek a tavaszba
    Fürdőzöm a felkelő napban.

    Hallgatok egy távoli hangot
    A fejembe pergő dallamot.
    Visszamennék álmodni rólad,
    De a dobok hangosan szólnak.

    Hallgatom szerelmed csendjét
    Szíved szapora ütemét.
    Amikor csak az érzés kell,
    A kimondatlan szó felel.

    Látom néma félelmedet
    Mely szemedre opál fényt vet.
    Kezed szorít, nem enged el
    Mert van, hogy csak a csend felel.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    A Révész

    Senki sem sejti, hogy itt vagy
    más nem látja néma jöttödet.
    A testemben égő fájdalom jelzi
    közelben jár tüzes szekered.

    Árnyként állsz ablakom alatt
    a falióra is halkan lépeget.
    Ágyamra ülve szívem csendre inted
    de nem adom könnyen lelkemet.

    Ki lenne velem a nagy csöndben
    pártfogásba ki venne ott engem?
    Arcom lángol, szívem reszket
    a révész bólint, s elengedi kezemet.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Álomkép

    Szemem lehunyom
    és jön a végzet
    Te vagy, ki kitőltöd
    az álom képet.
    Lassan elveszek
    az izzó vágyban,
    ha testet öltesz
    egy látomásban.

    Megöl és őrjít ez a vágy!
    Szívemben kinyílt egy szál virág.
    De ez nem a valóság!
    Álomba ringatott az ágy.

    Érintése felhevít,
    ne érjen véget!
    Csókja megvadít,
    csillagokra lépek.
    Álmomban kergetem
    a tarka lepkéket.
    Szívemmel tartanám
    a tűnő képet.

    Megöl és őrjít ez a vágy!
    Szívemben kinyílt egy szál virág.
    De ez nem a valóság!
    Álomba ringatott az ágy.
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Dal

    Alig, hogy levettem a kabátom
    Kezembe veszem öreg gitárom
    Nem gondolkodom az akkordokon
    Ujjaim, szaladnak a húrokon.

    Minden percet amit Velem voltál,
    Azt is amikor csak rám gondoltál.
    Minden szépet amit megláttattál
    A mosolyt mit Nekem varázsoltál.
    Köszönöm!
    Ajtót nyitottál szívembe, akarom, hogy érezd
    Beköltöztél a lelkembe több vagy, mint remélted.
    Minden álmot amiben ott voltál,
    Amiért magamra sosem hagytál.
    Minden szeretetet mit éreztem
    Azt az erőt mit belőled nyertem.
    Minden szerelemből ejtett könnyem,
    Kezed mi itt volt ha épp elvesztem.
    Köszönöm!
    Ajtót nyitottál szívembe, akarom, hogy érezd
    Beköltöztél az elmémbe, már bennem lesz léted.

    Dallamokat pengetek csendesen
    Hulló könnyeim, észre sem veszem.
    Mellém csalogat a gondolatom
    Halld, hogy szól-köszönöm!-gitáromon.


  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    kedves Boszmano

    nagyon szép lett ez az utolsó két versed is :)
    gratulálok :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Karácsonyi üzenet

    Fényes ablakok mögött ékes fenyő díszlik,
    Karácsonyi ének utcára hallatszik.
    Hópelyhek cikáznak odakint a szélben,
    Egy asszony járt arra, gyermekkel kezében.
    Ölelte magához, a hideg elől védve,
    Bár foga vacogott, nem is vette észre.
    Mosolygó szemekkel ablakon benéznek,
    Halkan, hogy ne hallják, mesél gyermekének.

    Mária és József hosszú utazását,
    Hol hozta világra kicsi Jézuskáját.
    Angyalok indultak szerte a világba,
    Mikor megszületett az egek királya.
    Szikrázó csillagok hullottak az égből,
    Pásztorok dala szállt messze Betlehemből.
    - Éhes vagyok, anya! - szólt halkan a gyermek.
    Nem is ettünk ma még, csak pár száraz kekszet.

    Azt sem vették észre, hogy az ajtó nyílott,
    S a házigazda minden szót jól hallott.
    Jöjjenek be, kérem, tiszteljen meg azzal,
    Hogy egy asztalhoz ül az én családommal!
    Mesélje el nekünk ezt a történetet,
    Mikor Betlehemben megváltó született.

    Kívánságom nekem erre az estére,
    Legyen szívetekben boldogság és béke!
    Adjatok egy mosolyt meleg szívvel annak,
    Akik e szép napon magukra maradtak!
    Jusson egy tál étel, legyen meleg kályha,
    Ne legyen kint senki a hideg határba`!


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Helyettük haragszom!

    Közöttük járok, munkám végezve,
    Tekintetük, szelíden néz, a szemembe.
    Kezük, soha nem szorul, haragos ökölbe,
    Szívesen mesélnek, a múlton révedezve.

    Halk lépteikkel, szinte fel sem tűnnek,
    Talán, ezért van, hogy elfelejtik őket.
    Ősz hajukon, gyémántként, csillan a fény,
    Öregségben megszépült arcuk, csupa remény.

    Talán, majd ma jönnek, ők a gyerekek,
    Ha mégsem, szép szavakkal, védelmezik őket.
    Esti ima közben, lecsordul egy könnycsepp,
    S előkerülnek a képek, a legnagyobb kincsek.

    Ott az ő családja, feketén-fehéren,
    Mosolyognak rá, egy szép, csoportképen.
    Ajka nyöszörög, szeme könnytelen,
    Az égre tekint, árván, csendesen.


  • marigabi122221 (HU1)marigabi122221 (HU1) HU1 Bejegyzések: 21
    Nagyon jó verseket  írsz. ne hagyd abba. Köszika marigabi

  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Takard be álmom...

    Takard be álmom, hogy érezd létemet
    mint ködfátyol, e csodás hajnalon.
    Fesd reám a virágzó réteket
    csókolj, a gyöngyöződő harmaton.

    Legyél szívemnek dobbanása bennem.
    Repítsd fölém a vén holdsugarat,
    lélegezz örök ritmusban velem
    legyél az édes, szelíd pillanat.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Remény elemzés

    Egyre őrzött emlékek eltörpülnek
    szerelmek, méreggel összevegyülnek
    álmatlan álmokba még menekülnek,
    pirkadó hajnalok, keservet szülnek!

    A hiány láncszemei megcsördülnek,
    ékes érzések bárhogy lelkesülnek
    de a szívek még egymásba merülnek
    hajlott vállakon, sorsok nem épülnek!

    Vágyak elhagynak, ölnek, meggyötörnek,
    megírt sorsukból mindent kitörölnek
    tán azt hiszik így kevésbé sérülnek,
    el nem sírt könnyek lassan legördülnek!


  • misipok17 (HU1)misipok17 (HU1) Bejegyzések: 18
    Kedves Erika, köszönöm,hogy megosztottad ismét velünk a verseid ! :)
    Gabriella
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Rád gondolok

    Fejem párnámra hajtva, csillagok párája
    észrevétlen költözik szemem sarkába.
    Rád gondolok éppen.
    S mert aludni nem tudok mint magzat anyja
    méhében,mosolyogva hajtom fejem térdemre.
    Rád gondolok éppen.
    Pillangók szelíd rebbenését érzem gyomrom
    tájékán,mert szívembe léptél és lelkemig értél.
    Rád gondolok éppen.
    Majd gondolataim zajosak lesznek s a kérdések
    fejemben lüktetnek,a válaszok nem érdekelnek.
    Rád gondolok éppen.
    Léted csendben szívembe helyezem s még mielőtt
    az óvó semmibe süllyedek-majd később fizetek.
    Most rólad álmodom éppen!


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Leszek neked

    Föld leszek,ha azt érinti lábad
    Étkedben fűszer,hogy érezz
    Levegő,hogy tőlem létezz
    Szikra szívedben mi szítja vágyad.

    Leszek távolság,mit legyőzni vágysz
    Lélekként zárva szívedbe
    Maradni az életedbe
    Hiány leszek,kit újra vissza vársz.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    fázom

    Fázom!
    Most úgy pihennék mellkasodon,
    hogy szíved melege átjárjon!
    Ázott ruhám ölelő karodra cserélném.
    Benned megpihenni-ezt szeretném.
    Annyira fázom.
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Nagyon köszönöm méltató soraid kedves Aphro! Igazán örülök, hogy Velem is megosztottad véleményedet! :) Boldog Karácsonyt kívánok sok szeretettel! Erika 



  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    musztáng

    ménesed vezéreként vágtattál
    mindig is a magad ura voltál
    csodáltalak és vonzottad szívem
    akartalak, légy az én deresem
    láttam ahogy rajtad lovagolok
    csodálkozó szemekbe kacagok
    ámuljatok csak -kinek sikerült
    a legszebb musztáng, mi nekem került
    vadló voltál de én befogtalak
    szelíd szavakkal feloldottalak
    bár még meg-meg riadsz, ha azt érzed,
    hogy nem a jó kéz simogat téged
    ledob hátáról ez a vad csoda
    mégsem mondok le róla már soha!
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Kusza álmok

    Az éj, suttogva hívogat.
    Ölel s ígér szép álmokat.
    Kósza árnykép itt kóvályog
    Lopva, elmémbe szivárog.

    Hangtalanul, új kép rebben.
    Méz illatú virág lebben.
    Szétgurult gyöngyöm halovány,
    Citerán hangol a magány.

    Hangod, megpihen mellettem.
    Remegés zihál felettem.
    Kincsét őrizné az elme,
    Édes álmot még festene.

    Lassan tűnik éj sötétje.
    Kezem tenném tenyerébe.
    Itt maradtam túl az időn
    Fénybe veszve, későn kelőn.

  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Szeretem....

    Szeretem az őszi selyemlepedőket!
    Az érő gyümölcsök ízletes zamatát,
    Csiklandozását a simogató szélnek
    A hajnali fázós, paplan alá bújást.

    Apró lepkék rezdülése szívem.
    Sóhajt, sikolt és sodor a végtelen
    A hallgatag hajnal, szelíd magányra lel
    Mikor titkok tüzétől csillog a szem.

    Szeretem a nyártól búcsúzó hegyeket!
    A rőt színű avart a puszta lombokat,
    A ködből előbújó párás mezőket
    S a neked álmodott boldog mosolyokat.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    szerkesztette ezt: 16.02.2016

           Létem vagy a végtelenbe

    A te hangodon suttognak a fák,
    a semmi közepén.
    Ott várlak minden éjjel és álmodom
    az idő peremén.
    Egy pillanatra, szívemre helyezed
    dobogó szíved.
    A holdat megérintő hajnallal szállok
    tova veled.

  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    szia Erika
    már hiányoztak a verseid, olyan régen jártál erre
    örülök, h előkerültél :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Egy mondat -száz gondolat

    Repedezett orcámra sugarat szántott az élet
    s a napok üzekedése szememben sikolt,
    mégis vágyom álmodni rólad
    ha meg is feszít bénult akarat,
    mert dalom lettél és örült trillám,
    szívembe égett örök szivárvány!
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Kusza álmok

    Az éj, suttogva hívogat.
    Ölel s ígér szép álmokat.
    Kósza árnykép itt kóvályog
    Lopva, elmémbe szivárog.

    Hangtalanul, új kép rebben.
    Méz illatú virág lebben.
    Szétgurult gyöngyöm halovány,
    Citerán hangol a magány.

    Hangod, megpihen mellettem.
    Remegés zihál felettem.
    Kincsét őrizné az elme,
    Édes álmot még festene.

    Lassan tűnik éj sötétje.
    Kezem tenném tenyerébe.
    Itt maradtam túl az időn
    Fénybe veszve, későn kelőn.
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Töprengés

    Kínlódik elmémben ezernyi érzés.
    Érthetetlen dac, szeretés, vágy, féltés.
    Utam hova vezet, nekem sem kérdés.
    Miért kell mégis a megmérettetés?

    Most nem is vágyom másra, csak a csöndre.
    Kiviszem hát dühöm a természetbe,
    Talán ott, egy vén fa tövébe ülve
    Rábízhatom terhem az enyészetre.

    Egy öreg tölgyhöz vezetett a lábam.
    Szemem lehunyva nekivetem hátam,
    S visszanézve magam gyermeknek láttam.
    Emlékezve akkor mire is vágytam.

    Az időben mindig előrébb lépve
    A sorsom is úgy haladt képről-képre.
    Figyelve szívem lassú ütemére
    Arcom is felderül egy-egy emlékre.

    Köröttem minden tavaszba öltözött.
    A magasban egy gerlepár körözött.
    Lágy szellő fújdogál a lombok fölött,
    Nap sugara táncol az ágak között.

    Halántékom lüktet, mert rád gondolok.
    Szemhéjam mögött látlak - boldog vagyok.
    Szívemben úgy rejtelek, mint nagy titkot.
    Szeretlek, s élni nekem ez az indok.

    Csak az itt, a most, semmi más nem számít.
    A máshol nincs és a máskor csak ámít.
    A szeretet minden könnyet felszárít,
    A szív nem, csak az ész az, ami hárít.


  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    szia boszmano
    igen régen jártál már erre
    köszönjük az újabb versedet :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Anya fürtjei...

    Anya fürtjei megőszültek.
    De nevető szeme a régi,
    A Napot s Holdat felidézi,
    Szemében, áldottak a fények.

    Anya fürtjei megőszültek.
    De kacagása még parttalan,
    S illata mint méz a teámban,
    Szemében, tüzek tündökölnek.

    Anya fürtjei megőszültek.
    De mellette még gyermek vagyok,
    Ölelhetem hozzá bújhatok,
    Szememben, örömkönnyek égnek.
             
    Nagymama képe, még feldereng.
    Sírodra friss virágot teszek.
    Már soha meg nem érinthetlek
    De szereteted, még körbeleng.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Megszülettem....

    Megszülettem, hogy legyek
    ajándékként, szeretetnek,
    mély sebekre szakajtónak
    keservekre, könnyfogónak
    nekik, neki, és neked.

    Megszülettem, hogy legyek
    indák között, iránytűnek,
    éjszakákon fényfogónak
    létrafokon, ácsorgónak
    nekik, neki és neked.

    Megszülettem, hogy legyek
    templomodba, vesta szűznek,
    alázatos lánghozónak,
    titokzatos hívó szónak
    nekik, neki és neked.

    Megszülettem s így lehetek
    szegmense a szerelemnek.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Mai dalom

    el kell, hogy mondjam
    még van rá alkalom,
    hogy több vagy, mint egy
    félre rúgott kő az aszfalton
    mint eső nélkül kiszáradt
    kút a sivatag közepén,
    hogy több vagy, mint a
    jéghegy csúcsa az
    északi féltekén
    és nem tudod, hogy
    veled töltöttem
    meg a szívemet
    és neked adom a
    széttépett énemet
    és nem tudod, hogy
    egyszer ha meg is halunk,
    mi már akkor is
    és ott is, egyek vagyunk
    El kell, hogy mondjam,
    még van rá alkalom,
    hogy szívemmel érintelek
    minden hajnalon,
    mert vágyaimmal kereslek
    ha kitör az őrület,hogy
    több vagy, mint hallhatatlan
    csillaga ölemnek
Sign In to comment.