Főoldal Hungarian Archívum Közösség (a)

Érdekelnének verseim? :)

boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
Ízelítőül egy :)

Örizlek

Mint nyári ég alatt eső után,
szivárvány ível a házak felett,
úgy hajolsz reám, simulsz lelkemen,
egyre közelebb vonva az eget.

Feszülj hát bennem drága szerelem
ott, hol leomlanak izzó falak,
remegő létünk vad sodrásában
velem vétkezel, hát feloldozlak!

Lassan ébredező tudatodat,
reszketeg, eltorzult vonásaid,
arcodra kiült édes mosolyod
őrzöm, s itt hagyott zilált vágyaid.

Földerengő furcsa látomásom,
sejtelmes lényeddel van még tele,
mindig újra születlek míg élek
majd így viszlek az örök semmibe!




«13

Hozzászólások

  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Befejezetlen mondatok

    Ha majd rám gondolsz...
    Mikor a nap az égre emelkedik,
    rád néz, és elkapod a pillanatot,
    tudni fogod... Bár
    én itt,
    te ott,
    ez, mit a tükör mutatott.
    Ha majd, csak néha...
    Mert lassan telnek a sóvár napok,
    egyek a vágyak, a mély sóhajok,
    és betakarnál... Bár
    én itt,
    te ott,
    hiányzol, és én is hiányzok.
    Ha majd mégis...
    Álmom perzselő vágyában végre
    suttogva hívnál a széllel magadhoz,
    hamvából éled a lét... Bár
    én itt,
    te ott,
    oly nehéz, hogy ne álmodozz!


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    szerkesztette ezt: 05.10.2015

    A Nap ölelése

    A hajnal lassan nyitja fel álmos szemem.
    Az első napsugár még tétován néz rám,
    Mosolyomba villanva simítja orcám,
    Majd tovatűnik, ha felé kapom kezem.

    Ablakom elé állok, karom kitárom.
    Én bizony ma érte harcolni akarok,
    Hogy átöleljenek napsugárkarok,
    S magához hevítve mutassa világom.

    Nyújtogatja felém már meleg karjait.
    Érzem, fénye többé nem elérhetetlen,
    Ma én leszek neki tán felejthetetlen.
    Elszakítva földtől, suttogja vágyait.

    Minden porcikám élvezi forró csókját.
    Karjai közé boldogan felejtkezem,
    Bármi legyen, többé már nem felejthetem.
    Holnaptól majd ismét élvezhetem bókját.


    Post edited by boszmano (HU1) on
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Szertelen énem :)

    Szeretem az őszi selyemlepedőket!
    Az érő gyümölcsök ízletes zamatát,
    Csiklandozását a simogató szélnek
    A hajnali fázós, paplan alá bújást.

    Apró lepkék rezdülése szívem.
    Sóhajt, sikolt és sodor a végtelen
    A hallgatag hajnal, szelíd magányra lel
    Mikor titkok tüzétől csillog a szem.

    Szeretem a nyártól búcsúzó hegyeket!
    A rőt színű avart a puszta lombokat,
    A ködből előbújó párás mezőket
    S a neked álmodott boldog mosolyokat.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Megírlak!

    Gyöngybetűimmel megírlak.
    S ha rád hajtom a lapokat
    Mint szememre szempillámat.
    Úgy a lapok közé zárlak.
    Ne félj, hisz nem elrejtelek!
    Egy könyvtárat nyitok Neked,
    Ezer könyvben lesz a neved!
    S mindben egy szó -szeretlek :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    sóhaj

    Bejárnám érted
    a világot parázson
    csak párnám légy
    s benned örökre elalszom!


  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    szia boszmano

    szrtm tök jó verseket írogatsz. nekem legalábbis tetszik
    ne hagyd abba, szívesen olvasom őket :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Köszönöm szépen Liz65 :) Örülök, hogy tetszenek verseim :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    szerkesztette ezt: 22.10.2015

    Odafenn...

    Odafenn a hegyoldalban
    Tágas tisztás oltalmában
    Nézek a szelíd kékségbe
    Madárdalos csendességbe.

    Rám köszön a nyári szellő
    Arcom lágyan meglegyező.
    Befogadom a világot
    S minden szépet, amit látok.

    Szemembe a nap sugara
    Belevillan kacérkodva
    Rezegteti fák levelét
    Érzem meleg leheletét.

    Szempillám elnehezedik
    Gondolatom keveredik
    Tünedező jelenemben
    Elalszom e sejtelemben.

    Szelíd érintésed ébreszt
    Tekinteted vágyat éleszt
    Szótlan szívem elveszett
    Forró csókod betemetett.

    Odafenn a hegyoldalban
    Tágas tisztás oltalmában
    Halkan hullanak, mint könnyek
    Nincs-felhőből esőcseppek.




  • pjucus46 (HU1)pjucus46 (HU1) Bejegyzések: 121
    Kedves boszmano! Nekem egy nehéz hét után csodálatos pillanatokat okozol, kérlek, ne hagyj fel ezzel a foglalatossággal. Köszönöm, üdv Judit
  • misipok17 (HU1)misipok17 (HU1) Bejegyzések: 18
    Megható,szép verseket írsz :) Gratula és hálás köszönet értük :)
    Gabriella
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    pjucus46
    misipok17
    Köszönöm, hogy olvassátok verseim! örülök ha tetszést váltanak! :)
    Jó  éjszakát! Erika
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Csak a szemem....

    Csak a szemem azt soha ne add vissza,
    hogy lásd magad, tükrödbe pillantva
    vagy a sápadt holdat csillagtakarómon
    az Én szememmel lásd, párás szemű hajnalon.

    Csak a szemem azt soha ne add vissza,
    azzal nézd az álmosan nyújtózkodó napot
    ahogy ablakomon mosolyogva bepillantott
    és gyengéd mozdulattal arcomra símított.

    Csak a szemem azt soha ne add vissza,
    hunyd le a tiédet most egy pillanatra
    hogy lásd, örökre csordultig van lelkem
    s Te voltál az kit a sorstól kiérdemeltem.

    Csak a szemem!- Azt ne add vissza,
    hogy lásd magad, tükrödbe pillantva.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Füledbe suttogom...

    Füledbe suttogom,
    mi vagy te nékem,
    míg karodban ringatsz,
    mint apró gyermeket.
    Az vagy:
    mint testnek az étek,
    falat kenyér az éhezőnek,
    mint hűs nyári zápor, fűszer
    földnek és embernek.
    Az vagy:
    mint szájnak a csók,
    mitől forró vágy támad,
    s mint kitörő lávafolyam,
    testedben szétárad.
    Az vagy:
    kit elrejtenék néha,
    mint felkelő hold a napot,
    csak nekem ragyogjanak
    szemedben a szikrázó csillagok.
    Az vagy...
    már nem is tudom,
    mielőtt végleg elalszom,
    ölelő karodba suttogom:
    szeretlek nagyon.


  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    szia Erika
    tőlem kaptál egy like-ot erre a versedre :)
    persze a többiekre is, de ez is nagyon tetszik
    örülök, h olvashatlak :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Szép álmokat!

    Lélegzetem, a tiédre helyezem
    s mielőtt a percek az éjbe hullnak
    a Hold mosolyát elküldöm altatónak,
    majd ég és föld között, lehunyom szemem!


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    szerkesztette ezt: 26.10.2015

    sospiro

    Szálljon-e pár sorom a végtelenbe
    mint halk, könnyű varázs.
    Hallod?-a vágy tilalma sejlik fel benne,
    mely újul szüntelen s izzik tovább,
    mint ködpárából, millió csillagparázs.
    Szívemben nincs helye a jajnak, mert
    semmi el nem veszhet mi már enyém.
    Üres kézzel nem távozok míg értem
    egy sóhaj nyög, zokog ha félre is dob
    az élet s már hiába nyúlok érted,
    bennem élsz, mint végtelen költemény!


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Vívódás

    Szemhéjam mögé rejtőzött kék madarak
    az álmaim, mik a semmibe szárnyalnak,
    örökre rejtőztetve magam, hogy ne lásd
    a lelkemig érő dermedt csendben a mád.

    Mert hidd el én megértelek bár jól tudom,
    szerelem mi elmegy melletted az úton
    s kedvedért rejtem féltve őrzött álmaim,
    szenvedélyből még fellángoló vágyaim.

    S ölelni vágynálak a végtelenségig
    a mindent feloldó ismeretlenségig,
    hol nem léteznek az örökös korlátok
    s nincsenek szavakból összefont korbácsok.

    Hol a szívek dallama balzsamként lebben
    és örökre elveszek  tekintetedben!


  • Ancsi8 (HU1)Ancsi8 (HU1) Bejegyzések: 34
    Kedves Boszmano!
    Én is kérlek arra, hogy ne hagyd abba a versírást mert gyönyörű verseketírsz!
    Olyan vagy mint egy költő!
    Amikor nehéz napom van a suliban délután mindig olvasok a verseidből és máris jobb kedvem lesz!  <3
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112
    Ancsi8! Köszönöm szépen kedves szavaid!

    csurig...:)

    Tekintetedben vágyom
    megpihenni.
    Szavaidat innám
    szüntelen.
    Meztelenre vetkőztetném
    lelkem,
    S be takarnálak véle
    szelíden,
    A hajnalnak pirkadó
    csendjében.
    -Ölelni vágylak!


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Örvénylő érzelmek

    Benne feledkeztem, egy megálmodott létben
    Így alkotlak magamnak, egy újabb mesében.
    Sokszor felejtem így magam képzelt öledbe,
    Szívemben zsongva lebbent, édes szerelembe.

    Mikor szememben a szerelem csillaga gyúl,
    Lelkemben izzó vágyaimnak moraja dúl,
    Körülöttünk villámlik, mindent felégetünk
    Majd egymásban elveszve, sóhajtva rezdülünk.

    Ezerszínű mosolyommal beléd simulok,
    Az éjszaka homályában neked ragyogok,
    Mint víztükörre hullt levél, benned lebegek
    De időm örvényében lassan beleveszek.

    Most, még is körmöm vájom bele a húsomba
    Sóhajtva, sírva lépek saját árnyékomra,
    Nyögve kiáltom az égre- gyáva szerelem!
    Miért hal meg éretted minden nap a lelkem?!

    Miért most adtad nekem, amire úgy vágytam?
    Miért nem veszhetett el szemem sugarában?
    Olyan mosolyom, mint eldobott szakadt rongyom.
    Megfakult, gyűrött de mégis, előkaparom.
     


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Átok vagy áldás...

    Átok vagy áldás a szerelem?
    Két véglet, mint maga az érzés.
    Tikkadt tóként szomjazik lelkem,
    S lüktet bennem az örök kérdés.

    Majd keze ha csitítva simít,
    Ajkától a sóhaj elakad,
    A szerelem mindent eltelít,
    S már nem bánod, hogy Neki adtad.

    Becés szavak, suhannak némán.
    El ne eressz még, vad villanás!
    Most csak ülök a semmi szélén,
    Mert cikkansz, mint tündelátomás.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    A hangod

    A hangod,
    mint születő patak csordogál,
    kerülget akadályt ha talál,
    csendben szélesedik, mélyül
    míg fényes folyammá szelídül.
    A hangod,
    mint lehelet, puha sóhaja
    ajkat érintve mohón várja,
    legyen övé az örök érzés,
    pezsegve zuhanó vízesés.

    A szívemben élnek a hangok,
    mint távolban búgó harangok
    s ahogy némán megszületnek,
    hajnali ködfátyolba vesznek.
    Hallgass és megérted a könnyem,
    a benne suttogó szerelmem,
    ha lefolyik arcom ráncain,
    csendben pihen az éj álmain.


  • misipok17 (HU1)misipok17 (HU1) Bejegyzések: 18
    Ez gyönyörű,köszönöm,hogy olvashattam :)
    Gabriella
  • Liz65 (HU1)Liz65 (HU1) HU1 Bejegyzések: 4,917
    Ez gyönyörű,köszönöm,hogy olvashattam :)
    Gabriella
    sziasztok

    egyetértek
    nagyon szép :)
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Őszi árnyak

    Szürke felhő ereszkedik.
    A hegyekre nehezedik,
    Már majdnem a földet éri,
    Szomorú zúgás kíséri.

    Észrevétlen szellő lebben.
    Hervadt levél arrébb rebben,
    Körös körül minden csendes
    Csak az ősz, mi körbe repdes.

    Egy lehetetlen gondolat
    Húzza saját árnyékomat.
    Mélyen szántva az avarba,
    Mintha titkokat vonszolna.

    Sorsod, fonódni nem látom.
    Háborítatlan magányom
    Átadom a természetnek,
    Mint szótlan sóhajt az ősznek.

    Míg ott állok a szirteken,
    Az eső zúdul hirtelen.
    S lám-e borús hangulatban,
    Eltökélten felkacagtam.

    Lelkem egyetlen szobáját,
    Virág díszben nyújtom én át.
    S bárhol legyél mert szeretlek,
    Megtartom a messzeséget.


  • gazdaság11 (HU1)gazdaság11 (HU1) HU1 Bejegyzések: 1,009
    Szia Boszmanó!

    Szépek a verseid. Ez most nagyon megfogott. Kicsit átfaragta a hangulatom.
    Remélem, egyszer kiadva is olvashatók lesznek.
    Üdv:
    Kati
  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Kép a múltból

    Kínáltam törött szívem nyögve,
    Amin csak hangosan nevetett.
    Rosszabbik énem költözött fejembe,
    Így arca, tenyerembe esett.

    Már sok hajnalpír telt el azóta,
    S Ámor is mellém telepedett.
    Ő boros kedvvel, erejét elhagyva,
    Meddőn várja most is a szerelmet.

    A fura sors nekem adott mindent,
    Amire a merész úgy vágyott.
    Sután állt előttem, meggyötörten
    Álmélkodott, mert boldognak látott.

    A büszke oroszlánnak körmét
    Elkoptatta ez a cudar élet.
    Kellett a bűn, mámor és hírnév,
    Most én vagyok, ki rajtad nevet.

    Menj hát tova! Áldjon Isten!
    Még egyszer, meghajlok előtted.
    Robogva fut az élet veled.
    Mocsárszagú förtelem mögötted.


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    A jázmin illata

    Este hazafelé mentem,
    bársonyos szél simogatott,
    az égen megjelentek
    a halovány csillagok.

    Nagyon borús volt a lelkem,
    telve a nap gondjaival,
    kellemes illatra eszméltem,
    rózsa volt, édes jázminnal.

    A nénire gondoltam éppen,
    ki egy órája, hogy elment
    egy szál jázminnal kezében,
    mosolygott, végre megpihen.

    Egy kicsit még álldogáltam,
    érezni akartam az illatot,
    már tudtam, hogy tavasszal
    kertembe is ültetni fogok.

    Szívemben megjelent a csend.
    Eszembe jutott utolsó mondata:
    "Igaz, én elmegyek, kedves,
    de egy gyermek születik valahova."


  • boszmano (HU1)boszmano (HU1) Bejegyzések: 112

    Arc a tükörben

    Megláttam magamat
    a lámpa fényében,
    ahogy a tükörbe
    pillantottam éppen.

    Arcom öreg, sovány,
    szememben fájdalom,
    körötte a keserűség,
    rég ottfelejtette nyom.

    Keresem a másik arcot,
    de nem bújik vállamra,
    nem nevet a huncut szeme
    a tükörbe, rám kacsintva.

    Nézem magam, s könnyeim
    csendben aláperegnek,
    nem lehet, hogy előbb Te,
    s nem én az, ki elmegyek!

    Meleg tenyér simogatja
    könnyáztatta arcomat,
    tűnik a kép, hallom hangod:
    jaj, szívem, csak álmodtad!

    Ölelő két karodban sem
    múlik könny s a fájdalom,
    a félelem, hogy elveszítlek
    satuként fogja mellkasom.

    Hallom talpak neszezését
    a takaróm megemelem,
    de előtte egy mozdulattal
    a valóságot még elrejtem.

    Apa s lánya átölelnek,
    lassan elapad a könny,
    mély álomba zuhanok
    karjaik közt, oly jó a csönd.


  • gazdaság11 (HU1)gazdaság11 (HU1) HU1 Bejegyzések: 1,009
    Szia Boszmano!

    Már kezdtem hiányolni a verseid!

    Üdv:
    Kati
Sign In to comment.